-
1 αὐγή
αὐγή, ἡ,A light of the sun, and in pl., rays, beams,πέπτατο δ' αὐ. ἠελίου Il.17.371
, cf. Od.6.98, 12.176; ἠελίου ἴδεν αὐγάς, i. e. was born, Il.16.188; ὑπ' αὐγὰς ἠελίοιο, i.e. still alive, Od.11.498, 619;Διὸς αὐγάς Il.13.837
; αὐγὰς ἐσιδεῖν see the light, i.e. to be alive, Thgn.426, cf. E.Alc. 667; ; ; ὑπ' αὐγὰς λεύσσειν or ἰδεῖν τι hold up to the light and look at, Id.Hec. 1154, Pl.Phdr. 268a, cf. Plb.10.3.1;ὑπ' αὐγὰς δεικνύναι τι Ar. Th. 500
( πρὸς and ὑπ' αὐγήν, in a full and in a side light, Hp.Off.3); δυθμαὶ αὐγῶν sun-set, Pi.I.4(3).65; ξύνορθρον αὐγαῖς dawning with the sun, A.Ag. 254 (lyr.); κλύζειν πρὸς αὐγάς rise surging towards the sun, ib. 1182; λαμπροτάτη τῶν παρεουσέων αὐγέων brightest light available, Hp.Fract.3, cf. Arist.PA 658a3, Pr. 912b14, al.: metaph., βίου δύντος αὐγαί 'life's setting sun', A.Ag. 1123 (lyr.);ἤδη γὰρ αὑγὴ τῆς ζόης ἀπήμβλυνται Herod.10.4
.2 αὐγαὶ ἠελίοιο or αὐγαί alone, the East, D.P.84, 231.3 dawn, day-break, Act.Ap.20.11, PLeid.W.11.35.4 generally, any bright light,πυρὸς αὐγή Od.6.305
, cf. Il.2.456; ἀρίζηλοι δέ οἱ αὐγαί, of lightning, 13.244;βροντῆς αὐ. S.Ph. 1199
(lyr.); of a beacon, Il.18.211, A.Ag.9;λαμπάδος Cratin.
post 150; distd. from φλόξ, Chrysipp.Stoic.2.186.5 of the eyes,ὀμμάτων αὐγαί S.Aj.70
; αὐγαί alone, the eyes, E.Andr. 1180 (lyr.), Rh. 737: metaph.,ἀνακλίναντας τὴν τῆς ψυχῆς αὐ. Pl.R. 540a
.6 gleam, sheen, of bright objects,αὐ. χαλκείη Il.13.341
;χρυσὸς αὐγὰς ἔδειξεν Pi.N.4.83
;ἀμβρόσιος αὐ. πέπλου E.Med. 983
(lyr.);ἠλεκτροφαεῖς αὐ. Id.Hipp. 741
(lyr.);αὐ. τῆς κρόκης Men.561
; of gems, Philostr.Im.2.8.—Mostly poet., but freq. in Arist., chiefly in the sense of sunlight. -
2 αἰθήρ
αἰθήρ, έρος, ὁ, Hom. Il. 16, 365 δίης, Od. 19, 540 δῖαν, Pind. Ol. 1, 10 ἐρήμας, 13, 125 ψυχρᾶς, Soph. O. R. 861 οὐρανία, Eur. Alc. 596 Ion. 1445 El. 991. Am richtigsten nach Anaxagoras von αἴϑω, künstlich Arist. mund. 2 von ἀεὶ ϑεῖν, nach Plat. Crat. 410 b ὅτι ἀεὶ ϑεῖ περὶ τὸν ἀέρα ῥέων; die obere Luft, die strahlend gedacht wird im Ggstz des ἀήρ, der unteren Luftschicht Plat. Tim. 58 d Phaed. 111 b; bes. Hom. beobachtet genau den Unterschied zwischen ἀήρ u. αἰϑήρ, vgl. Lehrs Aristarch. 167 ff; Iliad. 14, 288 εἰς ἐλάτην ἀναβὰς περιμήκετον, ἣ τότ' ἐν Ἴδῃ μακροτάτη πεφυυῖα δι' ἠέρος αἰϑέρ' ἵκανεν; – 15, 686 φωνὴ δέ οἱ αἰϑέρ' ἵκανεν, 13, 837 ἠχὴ δ' ἀμφοτέρων ἵκετ' αἰϑέρα καὶ Διὸς αὐγάς, 18, 214. 19, 379 ἃς ἀπ' Ἀχιλλῆος κεφαλῆς (σάκεος) σέλας αἰϑέρ' ἵκανεν, 18. 207 καπνὸς ἰὼν ἐξ ἄστεος αἰϑέρ' ἵκηται (vgl. Scholl.); 2, 458 ἀπὸ χαλκοῠ ϑεσπεσίοιο αἴγλη παμφανόωσα δι' αἰϑέρος οὐρανὸν ἷκεν, an das Himmelsgewölbe, das Firmament, τὸ στερέμνιον, vgl. οὐρανός, 17, 425 σιδήρειος δ' ὀρυμαγδὸς χάλκεον οὐρανὸν ἷκε δι' αἰϑέρος ἀτρυγέτοιο, 19, 351 οὐρανοῠ ἐκκατέπαλτο δι' αἰϑέρος; 16, 300. 8, 558 οὐρανόϑεν δ' ἄρ' ὑπερράγη ἄσπετος αἰϑήρ, das Gewölk (im ἀήρ) zertheilte sich, so daß der Aether sichtbar wurde, der Aether brach durch die Wolken, οὐρανόϑεν vom Himmelsgewölbe her, für das menschliche Auge; 17, 371 ἠέρι γὰρ κατέχοντο – ὅσσοι ἄριστοι –. οἱ δ' ἄλλοι – πολέμιζον ὑπ' αἰϑέρι, πέπτατο δ' αὐγὴ ήελίου ὀξεῖα, νέφος δ' οὐ φαίνετο πάσης γαίης οὐδ' ὀρέων, der Ort, wo die Fürsten kämpften, war von einer Nebelwolke eingehüllt, die Anderen kämpften unter wolkenlosem Himmel, so daß über ihnen der Aether sichtbar war; 16. 365 ὡς δ' ὅτ' ἀπ' Οὐλύμπου νέφος ἔρχεται οὐρανὸν εἴσω αἰϑέρος ἐκ δίης, ὅτε τε Ζεὺς λαίλαπα τείνῃ, ἃς τῶν ἐκ νηῶν γένετο ἰαχή τε φόβος τε, es erhebt sich ein plötzlicher Wind, in Folge dessen lös't sich vom Berge Olymp eine Wolke und geht in den Himmelsraum (vgl. οὐρανός), αἰϑέρος ἐκ δίης, nachdem noch unmittelbar vorher αἰϑὴρ δῖα, wie wir sagen würden, »heiterer Himmel« gewesen war, nachdem noch unmittelbar vorher der αἰθήρ sichtbar gewesen war, vgl. ἐξ u. δῖος, Scholl. BV ὡς ἐξ εὐδίας ἐπιταράσσεται ὁ οὐρανός, οὕτως ταραχὴ γέγονε τῶν Τρώων; vgl. Lehrs Aristarch. 172 ff; – Il. 15, 20 ist Here vom Zeus aufgehängt ἐν αἰϑέρι καὶ νεφέλῃσιν, durch Aether und ἀήρ hin; 15, 192 bekommt bei der Theilung des Alls Poseidon das Meer, Hades die Unterwelt, Ζεὺς δ' ἔλαχ' οὐρανὸν εὐρὺν ἐν αἰϑέρι καὶ νεφέλῃσιν, er herrscht in Aether und ἀήρ; er heißt 2, 412. 4, 166 αἰϑέρι ναίων, Od. 15, 523 Ζεὺς Ὀλύμπιος, αἰϑέρι ναίων, insofern die Spitze des Berges Olymp, auf der nach Homer Zeus wohnte, in den Aether hineinragt; so heißt der αἰϑήρ οἴκησις Διός Ar. Th. 272 vgl. Ran. 100. – Hesiod. Th. 124; Pind. s. oben, πρὸς ὑγρὸν αἰϑέρα N. 8, 71, φαεννὸν ἐς αἰϑέρα Ol. 7, 122; Aesch. u. bes. oft Eur., der Cycl. 409 βαρὺν αἰϑέρα φάρυγγος ἐξιείς vom Athem, Qualm sagt.
-
3 χρυσός
1χρᾰς- N. 7.78
) goldὁ δὲ χρυσὸς αἰθόμενον πῦρ ἅτε διαπρέπει νυκτί O. 1.1
ἄνθεμα δὲ χρυσοῦ φλέγει O. 2.72
κτεάνων δὲ χρυσὸς αἰδοιέστατος O. 3.42
πολὺν ὗσε χρυσόν O. 7.50
ἔτραπεν καὶ κεῖνον ἀγάνορι μισθῷ χρυσὸς ἐν χερσὶν φανείς P. 3.55
πειρῶντι δὲ καὶ χρυσὸς ἐν βασάνῳ πρέπει καὶ νόος ὀρθός P. 10.67
υἱὸς Δανάας· τὸν ἀπὸ χρυσοῦ φαμὲν αὐτορύτου ἔμμεναι P. 12.17
ὁ χρυσὸς ἑψόμενος αὐγὰς ἔδειξεν ἁπάσας N. 4.82
Μοῖσι τοι κολλᾷ χρᾰσόν (i. e. τὸν ὕμνον) N. 7.78 χρυσὸν εὔχονται, πεδίον δ' ἕτεροι ἀπέραντον (sc. κτήσασθαι) N. 8.37τριπόδεσσιν ἐκόσμησαν δόμον καὶ λεβήτεσσιν φιάλαισί τε χρυσοῦ I. 1.20
Θεία, σέο ἕκατι καὶ μεγασθενῆ νόμισαν χρυσὸν ἄνθρωποι περιώσιον ἄλλων I. 5.3
οἰνοδόκον φιάλαν χρυσῷ πεφρικυῖαν I. 6.40
ἢ χρυσῷ μεσονύκτιον νείφοντα δεξαμένα τὸν φέρτατον θεῶν (sc. Θήβα) I. 7.5βασανισθέντι δὲ χρυσῷ τέλος[ Pae. 14.38
διδάξαμεν χρυσὸν καθαρᾷ βασάνῳ fr. 122. 16. Διὸς παῖς ὁ χρυσός fr. 222. 1. and so, a golden object, παῖς ἔπορεν δαμασίφρονα χρυσόν (cf. χρυσάμπυκα χαλινόν v. 65.) O. 13.78
См. также в других словарях:
ACHILLEA — I. ACHILLEA alias Achillis, idos, Achillis cursus, peninsula est non procul ab ostiô Borysthenis, ad formam gladii in transversum porrecta, ab exercitatione Achillis nomen habens. Dionysius Perieg. Ταῦροι θ᾿ οἱ ναίουϚιν Α᾿χιλλῆος δρόμον αἰπυν´.… … Hofmann J. Lexicon universale